Kezdjen el a gyerek tollasozni!


Mire a gyerekek megindulnak az iskolába, szinte már mindegyik kipróbált egy-két
sportot. Éppen emiatt érdemes már óvodásként felkeresni őket, megmutatni a tollaslabda
szépségeit, a benne rejlő lehetőségeket, s akkor talán később könnyebb lesz a gyerekeket e
sportág felé irányítani.

Tévhit, hogy manapság már igen nehéz rábeszélni a gyerekeket arra, hogy sportoljanak.
Inkább a gond az, hogy a fiatalok az ismertebb, népszerűbb, a televízióban sokat mutatott
sportágak felé fordulnak, így a kevesebb médiaszereplési lehetőséget kapó sportágak, mint a
tollaslabda is utánpótlás nélkül marad. Ezen azonban lehet segíteni, igaz, sok munkával és
fáradsággal jár, s a siker sem azonnal jelentkezik, azonban idővel megtérül a befektetett
energia.
Míg korábban az iskolás gyerekekre startoltak rá a sportklubok, az elmúlt időszakban már az
óvódás korú gyerekek a fő célpontjaik az egyesületeknek. Nem véletlenül, hiszen ha egész
kicsi korban sikerül megszerettetni egy gyerekkel, akkor nagy a valószínűsége, hogy később
is ezt választja majd, s nem vált sportágat. Ebből is látszik, hogy már az oviba járó gyerekeket
és szüleiket kell megkörnyékezni. Ezt meg lehet tenni egy sportnapon, vagy éppen egy
sportágválasztó rendezvényen, ahol nagyon sokat számít, hogy kik és milyen módon mutatják
be az egyesületet.
Ha van ismerős az óvodában, akkor meg lehet beszélni az óvó bácsikkal, óvó nénikkel, hogy
hozzák el a csoportjukat egy nap a klubba, hogy a gyerekek kezükbe vehessék az ütőt,
megtapasztalhassák, mekkora a pálya, hogyan kell ütni. A legtehetségesebbeket mindjárt ki is
lehet szúrni, velük érdemes pár szót váltani, elkérni a szülők elérhetőségét, adni nekik egy
szórólapot, amin minden fontos információt megtalál. Érdemes a csoport vezetőjét is
megkérni, hogy jelezze a szülőknek, a gyerek kezében remekül állt a tollasütő, s a klub
vezetői úgy látják, érdemes lenne, ha a csemetéjük kipróbálná magát ebben a sportágban.
Az iskoláskorú gyerekek esetében is érdemes egy-egy bemutatót tartani, amelyre már a klub
egyik legsikeresebb játékosa is eljöhet, hiszen a gyerekeknek ilyenkor nagy szükségük van
eszményképre, s megkönnyítené a sportágválasztást, ha egy tollaslabdázó lenne az ideáljuk.
Nem ritka eset, hogy az osztályból nagyon sok gyerek egy sportra jár. Ennek az az oka, hogy
az ú.n. „falkavezér” azt választotta, s a többiek az életnek ezen a területén is követni
szeretnék, ezért ők is az adott sportágat választják. Érdemes kikérdezni az óvónőket, a
tanítókat, hogy ki a csoportban az irányító, kinek van a legtöbb barátja, s okos ötlet lenne őt
átcsábítani a tollaslabdára, mert biztos, hogy hozna magával még öt-hat társat.
A mai gyerekek már szeretik a pörgős dolgokat, azt, ami változatos. A tollaslabda pont ilyen,
csak meg kell találni a közös hangot és a megfelelő csatornát a gyerekekkel és a szüleikkel, s
akkor nem lesz gond a tollaslabdaklubokba járó fiatalok létszámának növelésével.


Az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával EU