Külső segítség a fejlődésben, és a vereségek feldolgozásában


A jövőre nézve is hasznos tanácsokkal, hasznos információkkal szolgálhat egy 5-10 alkalomból álló foglalkozás a sportpszichológussal. Nem szabad azonban elfelejteni, a sportpszichológussal való találkozások nem helyettesítik az edzéseket.

Sokszor megtörténik, hogy az edző látja, valamiért megtorpant a játékos a fejlődésben, s habár sok módszert kipróbál, hogy átlendítse ezen a holtponton, semmi sem vezet eredményre. Ilyen esetekben nem szégyen külső segítséget kérni, akár egy másik edzőtől, de akár egy sportpszichológustól. Ez utóbbi esetében ajánlatos, ha meghívjuk edzésre, elbeszélgetünk vele az eddigi eredményekről, elmondunk minden fontos háttérinformációt, s megegyezünk vele, hogy tíz, de minimum öt alkalommal foglalkozik majd a sportolóval. Ezeken a négyszemközti foglalkozásokon sok minden kiderülhet, olyan dolgok is, amelyek mind a versenyzőnek, mind az edzőnek később hasznosak lehetnek. Fontos, hogy a gyerek ne úgy élje meg a sportpszichológussal való foglalkozást, mint kényszer, s ne érezze, hogy ő beteg, ezért kell külső segítséget kérni. A sportpszichológushoz járás nem szégyen, ezt a fejlettebb országokban már tudják, s erre a jó példa, hogy Magyarországon szinte az összes olimpikon alkalmazott és alkalmaz is sportpszichológust. A külső szakember segítségül hívása nemcsak a fejlődés megtorpanásakor jelenthet mentőövet, hanem egy sérülés utáni visszatéréskor, valamint a vereségek feldolgozásakor is. Az előbbi esetben sokszor a sérülés miatt kialakult mozdulat az, ami gátolja a jobb eredmény elérését. Erre a mozdulatra az agy ad utasítást, s egy jó sportpszichológussal megoldható a kiradírozása a szürkeállományból. A sorozatos vereségek esetében a sportpszichológussal közösen könnyebben megtalálhatóak a kudarcok okai, s ezáltal egyszerűbben és rövidebb idő alatt orvosolhatóak. Nem szabad elfelejteni, hogy a sportpszichológus sem csodatevő, nincsen varázspálcája, vagyis a vele való foglalkozások mellett az edzéseken továbbra is ott kell lenni, és igyekezni kell a maximumot nyújtani. Erre nem árt a sportolót előre figyelmeztetni, mert sok esetben megtörténik, hogy a versenyző mikor meghallja, hogy majd sportpszichológus foglalkozik vele, teljesen megnyugszik, hogy ezután majd minden rendben lesz, s elhanyagolja az edzéseket, mivel abban a hitben él, hogy a sportpszichológussal folytatott munka már elég lesz a győzelmek kivívásában.


Az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával EU