Ne hagyják abba a tollast!


Bármi is a gond, érdemes elbeszélgetni a szülővel és a gyerekkel, hogy miért született meg az
a döntés, hogy a jövőben nem akar a gyermek tollaslabdázni. Hasznos dolog a beszélgetésről jegyzetet
készíteni, mert akkor, ha máskor is hasonló esettel kerülünk szembe, akkor már létezhetnek a fejünkben
forgatókönyvek a probléma megoldására.

Amikor egy szülő jelzi, a gyereke a jövő héttől nem jön edzésre, akkor legjobb, ha felhívjuk, s kérünk tőle
egy személyes találkozót. Nem azért, hogy foggal-körömmel harcoljunk azért, hogy a döntés megváltozzon,
hanem azért, hogy másik gyerek esetében ne történjen meg hasonló, vagyis, hogy mindenki tanuljon az
esetből. Legjobb, ha kiderítjük az okokat, amiért a gyermek úgy döntött, a jövőben nem kíván edzésre járni.
Az is megtörténhet, hogy semmilyen negatív dolog nem befolyásolta a döntését, csak éppen a körülmények
változtak meg. Például a család a város másik részében vett házat, és onnan már bonyodalmas hozni-vinni
a gyereket az edzésre. De az is megtörténhet, hogy a család lakhelyének közelében nyílt egy sportklub,
amely közelsége miatt nagyon népszerű lett a gyermek és a szüleinek is a körében, ezért úgy döntöttek,
kipróbálja magát egy új sportágban is, hiszen az új klub 100 méterre van a lakásuktól.
Ha viszont a szülő és a gyerek is az edzőre, a klubra, vagy éppen egy másik gyerekre panaszkodik, s őt
nevezi meg kiváltó okként, akkor érdemes vele hosszasan leülni és elbeszélgetni.
Az edzőnek bizonyára megvannak a maga módszerei, s természetesen szeretné mindenkiből a legjobbat
kihozni, azt azonban sokszor már az elején ő is látja, ki viheti sokra, és ki az, aki nem. Ezért megtörténhet,
hogy egy gyengébb labdaérzékkel vagy rosszabb mozgáskoordinációval rendelkező gyerekkel nem úgy
foglalkozik, mint a jobbakkal, s ilyenkor szinte biztos, hogy szakítás lesz a történet vége. Ezt úgy lehet
elkerülni, hogy a gyereknek is kell megfelelő tudású edzőpartnert keresni, s neki is biztosítani kell
sikerélményt. Akár úgy, hogy nála gyengébbekkel is játszik, vagy úgy, hogy benevezzük egy olyan tornára,
ahol nem profik szerepelnek.
Ha a klubbal, szervezéssel van a gond, akkor azon könnyen elképzelhető, hogy kis energiaráfordítással
lehet javítani. Lehet, a szülőnek nem tetszik a versenyekre való utazás menete, vagy annak a
megszervezése, de ezt legjobb, ha ő mondja el. Ha erre hajlandó, akkor mindjárt ötleteket, ajánlatokat is
lehet kérni tőle, hogy ő hogyan csinálná, min változtatna. Így azonnal egy lépéssel közelebb kerül a
klubhoz, magáénak érzi az egyesületet, hiszen kikérték a véleményét, ami számára egyértelműen azt jelzi,
hogy ő és a fia is fontos az egyesületnek.
Minden beszélgetést érdemes lejegyezni, mivel megtörténhet, hogy pár hónap múlva egy hasonló esettel
állunk majd szemben, s akkor nem kell mindent a nulláról kezdenünk, hanem már kész forgatókönyvünk
lehet a probléma orvosolására.


Az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával EU