Sportágak szabályai

Tollaslabda

A JÁTÉKTÉR
A tollaslabdázás játéktere (a pálya) téglalap alakú terület, melynek befoglaló főméretei: 13,40 x 6,10 m. A versenyszerű tollaslabdázás ma már kizárólag fedett pályákon (teremben) folyik, szabadidősport céljára azonban létesíthető pálya szabadtéren is, ahol azonban ügyelni kell arra, hogy lehetőleg szélmentes helyen, sík területen készüljön.

A HÁLÓ ÉS A HÁLÓTARTÓ OSZLOPOK
A tollaslabdapálya tartozéka a háló, a hálótartó oszlopokkal. A hálótartó oszlopoknak a pálya felezővonala és a páros pálya oldalvonalai találkozási pontjain kell állniuk. Az oszlopok hossza 1,55 m, anyaguk fa vagy fém, megfelelő szilárdságúak ahhoz, hogy a hálót az előírt magasságban és feszességgel megtartsák.
A háló sötét színű, vékony fonalból egyenletes szemsűrűséggel, 15-20 mm szemnagysággal készül 760 mm szélességgel. felső szélén áthajtottan 75 mm széles fehér szalag, mely a feszítőkötelet is körbeveszi. A háló felső szélének a játéktér felületétől számítva a játéktér középvonala fölött 1,524 m az oldalvonalak fölött 1,55 m magasságban kell lennie.
A sportkereskedelemben kapható hálók és hálótartó oszlopok fenti feltételeknek megfelelnek, az oszlop esetleges házilagos előállítása során pedig törekedni kell arra, hogy megfeleljenek.

A LABDA
A labda alapvetően kétféle kivitelű lehet, vagy eredeti tollakból (16 db) készül, vagy műanyagból. Súlya legfeljebb 5,50 gramm lehet, műanyag labda esetében max. 10% eltéréssel, repülési tulajdonságaik azonban meg kell hogy egyezzenek. Ennek ellenőrzése úgy történhet, hogy a labdát az alapvonalról alsó tenyeres ütéssel, az oldalvonalakkal párhuzamosan megütve annak a túlsó alapvonal előtti 530 és 990 mm között kell talajt érnie (egyszerűbben a páros hátsó adogatóvonal, plusz-mínusz 23 cm).

AZ ÜTŐ
A tollaslabda ütő méreteit a nemzetközi szabályok korlátozzák, ezeket a korlátokat az ütőt gyártó cégek pontosan ismerik és betartják, tehát a kereskedelmi forgalomba kerülő ütők általában megfelelnek a szabályoknak. Az ütő kiválasztásánál célszerű tehát egyéb szempontokra figyelni, ilyenek a rugalmasság, a húrozás feszessége stb.

ÉRVÉNYES JÁTÉKTÉRFELÜLETEK
Egyes játékban adogatásnál az érvényes felület az elülső adogatóvonal, a megfelelő (jobb vagy bal) oldali belső oldalvonal, az alapvonal és a középvonal által határolt terület. Az adogató és fogadó játékos saját térfele érvényes felületének bármely pontján állva végezheti el az adogatást illetve a fogadást, azonban vonalra nem állhat.
Egyes játékban, labdamenet közben az érvényes felület a háló, a belső oldalvonalak és az alapvonal által határolt terület.
Páros játékban adogatásnál az érvényes felület az elülső adogatóvonal, a megfelelő (jobb vagy bal) oldali külső oldalvonal, a belső alapvonal (páros adogatóvonal), és a középvonal által határolt terület. Az adogató és fogadó játékos saját térfele érvényes felületének bármely pontján állva végezheti el az adogatást, illetve a fogadást, azonban vonalra nem állhat. Az adogató és a fogadó partnere saját térfelének bármely pontján állhat, de elhelyezkedésével sem partnerét, sem az ellenfelet nem akadályozhatja a kilátásban.
Páros játékban, labdamenet közben az érvényes felület a háló, a külső oldalvonalak és az alapvonal által határolt terület. Ezen belül a játékostársak tetszés szerinti sorrendben üthetik meg a labdát, azonban egy játékos nem érintheti kétszer egymás után a labdát, és a partnerek nem üthetnek közvetlenül egymás után a labdába úgy, hogy közben az ellenfél valamelyik játékosa ne érintette volna azt.

A SORSHÚZÁS
A játék megkezdése előtt a szemben álló felek sorsolnak, és a választás jogát elnyerő játékos az első adogatás vagy az első fogadás vagy valamelyik térfél választása között dönthet. A sorsolásban vesztes fél a fennmaradó lehetőségek közül választhat.

AZ ADOGATÁS
A tollaslabda sportágban a játékindító ütést (adogatást) csak alsó megütéssel lehet teljesíteni úgy, hogy a labda találati pontjának az adogató játékos derékmagassága alatt kell lennie, és az adogató ütője nyelének a labda megütésének pillanatában lefelé kell mutatnia (egyértelműen “lógatott” helyzet), az adogató játékosnak a megfelelő adogatótéren belül, mindkét lábával a talajt érintve kell állnia (vonalra nem állhat) a labda megütése pillanatáig. A labdát a fejrészen kell megütni, az ütő nem érintheti a kosarat.

A JÁTÉK MENETE EGYES JÁTÉKBAN
A játszmakezdő adogatást mindig a jobb oldali adogatóudvarból (térnegyedből) kell teljesíteni az átlósan szemben lévő, ugyancsak jobb oldali adogatóudvarba, ezt követően az adogató fél nulla és páros pontszámánál a jobb, páratlan pontszámnál a bal oldali adogatóudvarban történik az adogatós illetve a fogadás.
Az adogatás megtörténte után a szemben álló játékosok felváltva ütik a labdát mindaddig, míg hiba nem történik, vagy a labda játékon kívül nem kerül.
A szemben álló felek más rendelkezés hiányában két nyert játszmáig játszanak.
A labdamenetet nyerő játékos minden esetben eggyel növeli pontjai számát. A következő adogatást az előző labdamenetet nyerő játékos végzi el. A 21. pontot előbb elérő játékos nyeri a játszmát. Ha a pontállás 20-20, a játszmát két pont előnnyel lehet megnyerni. Ha a pontállás 29-29, a 30. pontot szerző játékos nyeri a játszmát. A játszma nyertese lesz a következő játszma első adogatója.

A JÁTÉK MENETE PÁROS JÁTÉKBAN
A két pár (a két oldal) tagjai a játszma előtt eldöntik, ki kezd a jobb, ki a bal oldalon. Az adogató oldal játékosa a jobb oldali adogatótérből adogat, ha az adogató oldalnak nulla vagy páros számú pontja van az adott játszmában. Az adogató oldal játékosa a bal adogatótérből adogat, ha az adogató oldalnak páratlan számú pontja van az adott játszmában. A játékostársakra a fordított séma vonatkozik. A fogadó oldal azon játékosa, aki utoljára adogatott, ugyanabban az adogatótérben áll, ahonnan utoljára adogatott, játékostársa pedig a másik adogatótérben. A fogadó oldalnak az a játékosa lesz a fogadó, aki az adogatóval átlósan szemben lévő adogatótérben áll. A játékosok csak akkor cserélnek adogatóteret, amikor adogatóként nyernek pontot. Az adogatást az adogató oldal pontszámának megfelelő adogatótérből kell elvégezni. Az adogatás fogadása után az adogató és a fogadó oldal bármelyik játékosa megütheti a labdát a saját térfelének bármely pontjáról, amíg a labda játékban van. A két oldal felváltva ütheti meg a labdát.
Valamennyi páros (férfi, női, vegyes) versenyszámban egy játszma 21 pontig tart, amennyiben nem kerül sor hosszabbításra. A játszma meghosszabbításának szabályai azonosak a egyes versenyszámnál leírtakkal. Itt is 2 játszmát kell nyerni a mérkőzés megnyeréséhez.

Teremfoci

A minifoci komoly népszerűségnek örvendett hazánkban nem is olyan régen. Ez a játék olyan, mint az igazi foci, csak kisebbek a méretek. Kisebb a pálya: 16 x 8 méter, ez egyáltalán nem hátrány, nem kell annyit rohangálni – gondolja a halandó ember. A csapat létszáma 5 fő, de egyszerre 3-an vannak a pályán. Nincs kint sehol a labda, és a kapuk is kisebbek: 1,7 x 1 méteresek. A játék 2 x 5 percig tart. Elsőre ez az intervallum sem tűnik olyan elrettentőnek!

De most jön a valóság!

Aki már játszott minifocit, az tudja, hogy mennyire el lehet benne fáradni! Ugyanis nincs oldalvonal, a labda mindig visszapattan a falról, így folyamatosan játékban van. Ebből az következik, hogy nincs holtidő, még szusszanni sem tudunk a játék közben.

Szabályok

– Nincs kapus.
– Senki sem érhet kézzel a labdához.
– Nincs testtel érintkezés, lökés, az szabálytalanság.
– Nem lehet becsúszni, a becsúszást szabadrúgással vagy büntetővel “jutalmazza” a szabályzat. Sőt, ha a kapu felé gurul a labda, vagy hosszú az átadás, akkor sem szabad “rácsúszni” a labdára.
– A labda 4-es méretű, mint a futsalban.
– Nincs bíró, ügyelni kell a sportszerűségre.
– Cserélni úgy lehet, hogy a labdát birtokló csapat CSERE! felkiáltással megállítja a játékot, és a cseréket mindkét csapat késlekedés nélkül végrehajtja. Ha a labdát nem birtokló csapat cserélt, akkor MEHET!kiáltással folytatódik tovább a játék.
– Gól után középkezdés van, ehhez meg kell várni, míg a gólt rúgó csapat minden tagja visszamegy a saját térfelére. Hátrafelé is szabad kezdeni.
– Gól után a csapatok hangosan egyeztetik az eredményt.
– A félidő elején a csapatok/cserék egyeztetik/megállapítják a kezdési időpontot. A félidő végét a cserék IDŐ! felkiáltással jelzik.
– Ha a gólhelyzetben lévő játékossal szemben szabálytalankodnak, akkor büntető következik. A büntetőt fél pályáról üres kapuba kell rúgni. Büntetőből csak akkor érvényes a gól, ha a labda nem pattan le a gólvonal előtt.

Fallabda

Szabályok a mérkőzés előttre

Amikor a játékosok a pályára lépnek, az első játszma megkezdése előtt öt perc “felmelegítő” játék áll rendelkezésükre. Ezalatt a játékosok a pálya ellentétes térfelén állnak, és úgy ütik a főfalnak a labdát, hogy az az ellenfél térfelén pattanjon. Két és fél perc után a játékosok térfelet cserélnek. Két célja van: egyrészt az, hogy felmelegítsék a labdát (ugyanis amikor a labda még hideg, kevésbé pattan), másrészt az, hogy a játékosok magukat is bemelegítsék néhány ütéssel. A játszmát csak meleg labdával lehet elkezdeni.

A felmelegítő játék után az ütő megpörgetésével döntik el, hogy ki adogat először, méghozzá úgy, hogy aki megnyeri a pörgetést, az választhat, hogy adogatni vagy fogadni akar-e először.

A mérkőzés

A fallabdát két játékos játssza egy 9,75 m hosszú és 6,4 m széles pályán. Miután ötperces játékkal felmelegítették a labdát, megpörgetik az ütőt, hogy eldöntsék, melyikőjük adogat először.

Az adogatás megkezdésével elkezdődik a játék. Akkor nyeri meg a játékos a labdamenetet, ha ellenfele a tinre üti a labdát (fémmel borított, 0,45 m széles sáv a főfal legalján); ha a határvonalakon kívülre üti a labdát; ha nem tud beleütni a labdába, mielőtt az másodszor is pattanna a padlón. A labdamenet folyamán a játékosok megüthetik a labdát közvetlenül a levegőből vagy az után, hogy egyet pattant a padlón. Az oldalsó és a hátsó falak használhatók arra, hogy a labdát visszajuttassák a főfalra.

A mérkőzések 3 nyert játszmáig tartanak, egy játszmát 11 pontig játszanak, minden labdamenet pontot ér. Ha 10:10 az állás, addig játszanak, amíg nem alakul ki 2 pont különbség a pontszámok között.

Az adogatás

Az először adogató játékos eldöntheti, hogy a jobb vagy a bal oldali adogatónégyzetből akar-e adogatni. Többnyire a jobb oldalit szokás választani jobbkezes ellenfél esetén, és a bal oldalit balkezes esetén, mert így a labdát az ellenfélnek fonákról kell visszaadnia, ami általában mindenkinek gyenge pontja.

Az adogatás akkor érvényes, ha az adogató legalább egyik lábának egy pontja a labda megütésének pillanatában az adogatónégyzeten belül van úgy, hogy nem érinti a négyzetet körülhatároló vonalak egyikét sem.

Az adogató feldobja a labdát a levegőbe, majd lepattanás előtt elüti a főfal felé. A labdának a főfalon az adogatóvonal és a határvonal közé eső területet kell érintenie, és úgy kell visszapattannia, hogy az éppen “használt” adogatónégyzettel ellentétes oldali hátsó pályanegyedben érjen padlót. A hátsó pályanegyed vagy más néven fogadónégyzet a keresztvonal, a félpályavonal, az oldalfal és a hátsó fal által határolt terület. (Ha a labda éppen a fogadónégyzet valamelyik határoló vonalán pattan, akkor az adogatás érvénytelen.)

A labda pattanhat a hátsó falon, az oldalfalon vagy akár mindkettőn, mielőtt padlót érne, de nem mehet a határvonalakon kívülre.

A nyertes labdamenet

Ha az adogató sikeresen adogatott, a játék további részében az adogatóvonalnak és a padlón lévő vonalaknak nincs szerepük, összesen csak a tin és határvonal számít. Egy játékos akkor nyeri a labdamenetet, ha ellenfele

  • nem tud beleütni a labdába, mielőtt az másodszor is pattanna,
  • nem tudja a labdát a főfalra ütni,
  • a labda előbb pattan a padlón, mint a főfalon,
  • a labdát bármelyik falon a határvonalon kívülre üti,
  • a labda a plafonon pattan, vagy eltalál valamit, illetve áthalad valamin, ami a plafonról lóg le,
  • az ütő húrjain viszi a labdát, illetve ha kétszer üt bele,
  • az ütőn kívül bármi mással a labdához ér,
  • szándékosan akadályozza az ütésben,
  • véletlenül zavarja meg ütés közben úgy, hogy megakadályozza egy esetleges nyerő ütés kivitelezésében (e kérdéssel kapcsolatos további részletek a fejezet “Let és Stroke” című részében olvashatók

Biztonság

Mivel két játékos mozog elég gyorsan egy kis helyiségben, elég nagy az esélye annak, hogy futás közben összeütközzenek, vagy az ütővel, illetve a labdával megüssék egymást. Éppen ezért mindkét játékosnak mindig pontosan kell tudnia, hogy ellenfele hol helyezkedik el a pályán. A labdamenet folyamán mindkét játékos felelős a biztonságért, az is, aki éppen készül elütni a labdát, és az is, aki éppen elütötte a labdát. Az utóbbinak bizonyosnak kell lennie afelől, hogy az ütni készülőnek elegendő helye van-e arra, hogy a legrövidebb úton megközelítse a labdát, és hogy lendítsen az ütőjével. Önnek mint játékosnak akadályozni ellenfelét nemcsak balesetveszélyes, de módfelett sportszerűtlen magatartás is. Mindig tudatában kell lennie annak, hogy ellenfele hol helyezkedik el, ezzel minimalizálható annak az esélye, hogy eltalálja akár az ütővel, akár a labdával. Lehetőség szerint az előkészítés alatt sem szabad elvesztenie az ellenőrzést az ütő mozgása felett, és különösen kerülendő az eltúlzott lezárás. Ha úgy érzi, hogy esetleg megütheti ellenfelét, azonnal meg kell állnia letet kérni (vagyis engedélyt arra, hogy a labdamenetet újrajátszhassák).

Az egyik legveszélyesebb szituáció akkor áll elő, amikor a játékosnak rá kell fordulnia a labdára ahhoz, hogy visszaüthesse. Ezt nevezik körbefordulásnak. Többnyire akkor fordul elő, amikor például Ön a pálya hátsó sarkában helyezkedik el, a labda pedig az oldalsó és a hátsó falról pattan vissza a pálya közepe felé. Ilyenkor hátrálni kell a pálya közepe felé, hogy legyen helye elütni a labdát, vagyis nem szabad 180 fokos fordulatot téve teste túlsó oldalán visszaütni azt. Ez azért lenne veszélyes, mert fordulás közben nem látja, hogy ellenfele hol van. Az ellenfél pedig nem tudja, melyik irányba akarjuk ütni a labdát, így nem lehet elképzelése arról sem, merre mozduljon el ahhoz, hogy ne őt érje az ütés. Ha ez a helyzet előfordul a pályán, mindenképpen meg kell állni ütés előtt, és letet kérni.

A let és stroke szabályának rendszere

A testi épség megóvása érdekében a fallabda-játékszabályok tartalmazzák a let és stroke szabályának rendszerét. Ennek a szabályrendszernek sajnos az a jellemző tulajdonsága, hogy számos esetben igen nehéz eldönteni, hogy letet, az adott labdamenet újrajátszását, avagy stroke-ot kell-e megítélni. Stroke-nak azt a helyzetet nevezik, amikor a játékos azért nyeri meg az adott labdamenetet, mert ellenfele megzavarta vagy megakadályozta abban, hogy visszaadhassa a labdát.

A let, illetve stroke megítélésében mindig két szempontnak kell érvényesülnie: elsősorban a biztonságnak, másodsorban a sportszerűségnek. Ha a játékos, attól való jogos félelmében, hogy megüti ellenfelét, megáll játék közben, megérdemli a letet, ha valóban nem tudja a labdát jól visszaütni. Kezdő játékosok hajlamosak arra, hogy azonnal letet kérjenek, amint a zavarás legkisebb gyanúja is felmerül, ami növeli ugyan a játék biztonságát, de nem érvényesül benne a sportszerűség szempontja. Az a játékos ugyanis, amelyik megállította a játékot, nyilvánvalóan előnyhöz jut, mert ha nem kért volna letet, ellenfele megnyerhette volna a menetet.

Az is gyakran megesik, hogy az ellenfél ugyan elkövet mindent azért, hogy elkerülje a zavarást, de a kedvezőtlen helyzetet mégis ő maga okozta azáltal, hogy gyenge volt az ütése. Ilyenkor megérdemli, hogy elveszítse a labdamenetet. Tehát amikor egy játékos megáll, azt kell figyelembe venni, hogy mi lenne a feltételezhetően fair eredmény. Ha az a játékos, aki nyilvánvaló fölényben van, megáll azért, mert az ellenfél az útjában van, akkor az igazságos döntés a stroke megítélése.

Annak érdekében, hogy világosabbak legyenek a letre és a stroke-ra vonatkozó szabályok, tekintsünk át három, a pályán gyakran felmerülő helyzetet: Miközben ezeket tanulmányozza, akkor Önnek mindig stroke jár; ha bizonyos, hogy Ön nem tudta volna visszaütni az adott labdát, akkor Önnek nem jár let (vagyis elveszti a menetet).

Az ellenfelet eltalálja a labda

A szabály azt mondja, hogy ha az ellenfél elütötte a labdát, akkor attól a pillanattól kezdve az Ön rendelkezésére áll a főfal teljes egésze. Éppen ezért, ha a labda beleütközik az ellenfélbe, akkor attól függ, hogy stroke vagy let jár-e, hogy a labda egyenesen a főfal felé repült-e. Ha arrafelé repült, akkor Önt megilleti a stroke, hiszen ellenfele korlátozta, miatta nem állt rendelkezésére a teljes főfal. Ha az ütközés előtt a labda az oldalfalak valamelyike vagy a hátsó fal felé repült, akkor let jár.

Szándékosan tilos a labdával célba venni az ellenfelet, mert nemcsak példátlanul sportszerűtlen, de igen veszélyes magatartás is.

Ha az a helyzet áll elő, hogy úgy érzi, ellenfelét megütné a labda, nem szabad beleütni. Ilyenkor ugyanaz érvényes, mint az előző esetben. Ha az ütés kivitelezése esetén a labda a főfal felé repült volna, akkor Önnek stroke jár, más esetben let.

E szabály alól egy kivétel van, nevezetesen, mikor Ön ráfordul a labdára (körbefordulás). Soha nem jár stroke, akár eltalálta a labdával ellenfelét, akár megállította ütését az utolsó pillanatban, hogy ezt elkerülje. Ilyenkor az sem számít, hogy a főfal felé haladt-e a labda, vagy más irányba. Ebben a helyzetben az egyetlen lehetőség megállni és letet kérni. A körbefordulás fogalmán nemcsak azt értjük, amikor 180 fokos fordulatot tesz a pálya hátsó sarkában, hanem azt is, ha a háta mögé engedi a labdát, vagy ha a lábai között, illetve a háta mögött üti vissza.

Ellenfele gátolja Önt a labda elérésében

A szabály kimondja, hogy amint az ellenfél elütötte a labdát, lehetővé kell tennie, hogy Ön a legrövidebb úton közelíthesse meg a labdát. Ha ellenfele megakadályozza ebben, akkor attól függ a helyzet megítélése (let vagy stroke), hogy az Ön elmaradt ütése pontot érhetett volna, avagy sem. Az egész teát azon múlik, hogy milyen volt az ellenfél ütése. Ha jó ütés volt, és Önnek csak arra lett volna esélye, hogy játékban tartsa a labdát, akkor letet kell kapnia, ha azonban gyenge ütés volt, és Ön valószínűleg pontot szerzett volna, akkor ezért stroke jár.

A szabályok szerint mindent el kell követni azért, hogy elérjük a labdát. Ez a szabály azt az esetet igyekszik kiküszöbölni, mikor a játékos csak azért kér letet egy enyhén zavarásgyanús helyzetben, mert az ellenfél túl jót ütött, vagy mert már nincs ereje a labda után menni. Ez korántsem jelenti természetesen azt, hogy teljes sebességgel kell belerohanni az ellenfélbe ahhoz, hogy letet kérjünk. Úgy kell megállni, hogy lehetőleg elkerüljük az összeütközést.

Az ellenfél nem hagy elég helyet ahhoz, hogy megfelelően felkészüljünk az ütővel.

A szabály szerint az ellenfélnek annyi helyet kell hagynia, hogy bármilyen ütésfajtához elegendő tér legyen. Ha az ellenfél túl közel van, és meggátol abban, hogy eléggé hátra vigyük az ütőt, vagy a megfelelő lezáráshoz van utunkban, akkor stroke jár, de ismét csak akkor, ha a labda a főfalra repült volna. Egyéb esetben let jár.

A fent bemutatott zavarásos eseteken kívül let jár még az alábbi esetekben is:

  • ha a labda elszakad, szétszakad, széthasad a menet közben
  • ha a fogadó nem állt készen, és kísérletet sem tett rá, hogy visszaüsse a labdát
  • ha bármilyen zavaró körülmény adódik, akár a pályán, akár azon kívül

A pontjelző és a döntőbíró feladata

A legmagasabb szintű rendezvényeken a mérkőzéseknél két személynek van szerepe a játékosokon kívül: a pontjelzőnek és a döntőbírónak.

A pontjelző feladatai

  • bejelenti a mérkőzést a közönségnek,
  • bemondja a mérkőzés állását,
  • közli az elrontott adogatást, az aláütést (a labda a tinre pattan), ha a labda kimegy, ha kettőt pattant, vagy kétszer értek bele,
  • elismétli a döntőbíró döntéseit.

A döntőbíró feladatai

  • állást foglalni, amikor a játékosok letet kérnek,
  • állást foglalni, ha a játékosok nem értenek egyet a pontjelző által bemondottakkal,
  • kijavítani a pontjelző esetleges tévedéseit (pl. a mérkőzés állásával kapcsolatban),
  • ellenőrizni a felmelegítő játék időtartamát, illetve hogy mennyi szünetet tartanak a játékosok egy-egy játszma között (90 másodpercnyi szünet engedélyezett).

A fenti két tisztséget időnként egyetlen ember tölti be, de az a leggyakoribb, hogy maguk a játékosok látják el a feladatot. Ilyenkor az adogató szokta bemondani az eredményt az adogatás előtt, hogy minél kevesebb ok legyen a vitára az állást illetően. A zavarással kapcsolatos kérdésekben közös megegyezéssel szokás dönteni. Ez sokszor vitához vezet, mely általában lettel végződik. Mindazonáltal a szabály értelmében nem felajánlani a stroke-ot, amikor az járna, illetve letet kérni azért, mert nem tudtuk volna visszaadni a labdát, csalás!

Ha játék közben úgy érzi, megilletné a let vagy a stroke, esetleg kérése van, akkor a döntőbíróhoz, ha bíró nincs, akkor ellenfeléhez kell fordulnia. Ennek szabályos módja a “let, please” elhangzása. Stroke-ot kérni nem lehet: vagy a döntőbíró, vagy a játékosok közös határozata fogja megszabni, hogy let vagy stroke jár-e a kérő félnek. Fontos szabály, hogy a kérést közvetlenül az esemény után lehet csak elmondani, néhány ütéssel később vagy a menet befejezése után már nincs rá lehetőség.